26

Hát ide is elérkeztünk. Az utolsó rész...wáá de fura ezt írni. Egyébként szerintem nagyon rossz lett ugyanis egyszerűen fogalmam se volt róla, hogyan fejezzem be. Nekem nagyon nem tetszik, de hát ilyen is kell. Holnap pedig átalakítom az egész oldalt az új töri miatt és még az első rész is felkerül :D remélem az is elnyeri a tetszéseteket és ahhoz is ennyit fogtok komizni mint ehhez :P 

Torkom szakadtából üvöltöttem miközben zuhantam és hirtelen valami puhára estem. Nem sokat kellett gondolkoznom, hogy mi volt az vagyis jobban mondva, hogy ki.

Szörnyen fájt az egész testem és szinte alig bírtam megmoccanni. A szám tele volt vérrel ugyanis felrepedt a szám és még az orrom vére is eleredt a pottyanás miatt. Ha nem lett volna Liam szerintem még a fejem is beszakadt volt.

Alattam Ő is megmozdult én pedig nagy nehezen lemásztam róla majd aggódva rá néztem. Ő sem nézett ki jobban tőlem. Göndör haja tele volt piszokkal a homlokán pedig hatalmas horzsolás virított úgy ahogy a kezén is.

- Jesszusom Te vérzel. – kiáltott fel ijedten majd közelebb hajolt és a pólója újával letörölte a számról. Beleremegtem az érintésébe és ezért inkább elhúzódtam.

- Nem érdekes. – mondtam közben pedig elkezdtem a helyet kémlelni.

Mindenhol fák, bokrok és semmi normális út. Felfele semmi kép nem tudunk menni mert meredek, de egyenesen sem mivel már eléggé besötétedett és az égen már néhány csillagot is észre lehet venni.

- Látod már megint kezded. – sziszegte a fogai közt Liam és vissza mászott régi helyére és többet nem nézett rám. Nem értettem a mondatát. – Segíteni próbálok, de Te ellöksz magadtól. – mondta.

- Igen mivel már így is elég baj Stellának, hogy veled kerültem egybe. – vágtam vissza szemrehányóan mire Ő csak horkantott egyet. – És ne kezdj el megint veszekedni mivel ki kell találnunk, hogyan jutunk vissza a többiekhez. – állítottam le nehogy tényleg veszekedés alakuljon ki egy ilyen helyzetbe.

Liam nem válaszolt semmit csak felállt és elkezdett töprengve járkálni, de nem ment el tőlem igen messze amiért hálás voltam. Gyűlölök magam a sötétben ráadásul most még erdőben is vagyunk.

- Van egy rossz hírem. – jött vissza néhány perc múlva majd fölém állt ugyanis én még mindig ültem közben pedig az arcomról próbáltam letörölni az olvadt vért. – Elvesztettük az ösvényt…

- Az nem lehet, hogy eltévedtünk. – estem kétségbe és jobbnak láttam ha végre én is körülnézek.

Ám amikor lábra akartam volna állni a jobb lábam felmondta a szolgálatot ugyanis éles fájdalom hasított belé majd visszahuppantam a hideg földre. A fájdalomtól könnybe lábadtak a szemeim és mikor felhúztam a nadrágomat szörnyülködve néztem a bokámra ami a kétszeresére dagadt. – Most mi lesz? Én félek. – vallottam be reszketve majd a térdemre borultam és abba szipogtam.

Eltévedtünk egy sötét erdőben és senki nem tudja, hogy hol vagyunk.  

Egyszer csak azt vettem észre, hogy Liam leül mellém és nem mozdul . Éreztem a testemen, hogy néz, de nem mertem felnézni rá. Most még tőle is féltem.

Nem volt más vágyam csak haza akartam menni és az, hogy egy orvos nézze meg lábam. A fájdalom már szűnni sem akart hanem inkább erősödött. Ráadásul a Hold fényén kívül nem volt más fényforrás. Már csak az kell a szerencsémnek, hogy vak sötét legyen.

- Most már tuti, hogy Stella meg fog ölni amiért egész éjjel kettesben voltunk. – szólaltam meg néhány perc múlva amikor végre már nem bőgtem. Jobbnak láttam ha valamivel elterelem a fájdalomról a figyelmemet.

- Muszáj neked állandóan Stelláról beszélned? – emelte ég felé a fejét Liam.

- A Te barátnőd nem az enyém. Azt hittem, hogy hiányzik. – ha már egyszer Ő is piszkálhatott mikor Louissal jártam akkor én is megtehetem.

- Képzeld el, hogy nem. Sőt boldog vagyok amiért nem kell vele lennem. – ismerte be szűkszavúan én pedig alig akartam hinni a fülemnek. Eddig állandóan védte most meg azt mondja, hogy örül amiért nincs itt. Azt hiszem elvesztettem a fonalat, de nagyon.

- Jaj nem kell szégyellened előttem amiért szereted. Hisz Ő csaj ráadásul nem is ronda…

- Fogd már be a szád. Ha másról nem tudsz beszélni akkor inkább semmiről ne beszélj. – fojtotta belém a szót, de én úgy gondoltam hogy vétek lenne abbahagyni. Hisz ideges ami nekem jó jel mivel azt bizonyítsa, hogy mégsem szereti.

- Ne szégyenlősködj. Eddig ha egy rossz szót mertem mondani rá már rögtön leharaptad a fejem.

- Igen mivel Te sem engedted, hogy lemondjam Tomlinsont. Nem hiszem el, hogy nem tűnt fel az, hogy csak miattad csináltam ezt az egészet. – fakadt ki mérgeden én pedig csak nagy szemeket meresztettem rá. Még, hogy miattam csinálta az egészet. Mégis miért?

- Persze fogd rám az egészet Te hibbantál meg az utóbbi időben…

- Neked Totál elvette az eszed Louis. Még mindig nem veszed észre, hogy nem szeret? Csak az életben egyszer hinnél nekem és nem a saját fejed után mennél. – mondta kiabálva én nekem pedig betelt a pohár. Muszáj mindig Louisnál kilyukadnia? Csak egyszer ne venné a szájára.

- Csak , hogy tudd én és Louis szakítottunk mivel rájöttem arra, hogy nem szeretem mivel elvette más az eszem. És csak, hogy tudd mindig hiszek neked…

- Komolyan szakítottatok? – kerekedett el a szeme csodálkozva és hirtelen más színe lett. De engem most rendesen felidegesített.

- Igen mivel rájöttem, hogy amit érzek iránta az csak rajongás. De miért kérdezed, hisz téged úgysem érdekel, hogy mi van ve…- kiabáltam az arcába majd egyszer csak azt vettem észre, hogy felém hajol és betapassza a számat a sajátjával.

Meglepetésként ért a dolog, de a szívem máris hevesebben kezdett el verni. Amilyen gyorsan csinálta olyan gyorsan véget is ért. Még csak vissza sem tudtam csókolni.

- Fogd be jó? – nézett rám ám most rajtam volt a sor.

Előre hajoltam és megcsókoltam , de úgy Isten igazából. Bele tettem az összes érzésemet amit iránta éreztem. A fellegekbe jártam mikor visszacsókolt. Ez azért más volt mint az előzőek mivel nem akartam senkit féltékennyé tenni és még csak részegek sem voltunk. Viszont féltem, hogy mi lesz a reakciója. – Megcsókoltál! Te megcsókoltál engem. – nézett rám csodálkozva mikor elhúzódtam tőle egy kicsit, de mikor ezt megkérdezte újból a szájára nyomtam egy puszit mosolyogva. – Ezt én most csak képzelem. Tuti, beütöttem a fejem mikor lezuhantam és csak képzelem. – meredt magam elé közben pedig benyálazta a száját.

- Nem hinném. – csóváltam meg a fejem vigyorogva majd a nyaka körén fontam a karjaimat.

- Ez most komolyan megtörténik vagy csak megint hülyíteni akarsz és rögtön rohansz Louishoz. – nézett rám komoran én pedig jobbnak láttam ha végre elmondom neki az igazat, hogy mit is érzek iránta valójában.

- Én és Louis komolyan nem járunk mivel nem szeretem és Ő se engem ugyanis ha nem tudnád megint Alexissal járt. Szakítottunk…miattad. – az utolsó szónál a szemébe néztem.

- Mi..Mi..Miattam? – dadogott meglepetten.

- Liam én nem csak a barátod szeretnék lenni ugyanis…szeretlek. – ismertem be és éreztem, hogy az egész arcom lángba borul. Lehet most tettem tönkre egy hat éves barátságot, de nem érdekel mivel megérte. Vártam közben pedig az arcát fürkésztem.

Néhány másodperc múlva szélesen elhúzta a száját majd egyik kezét az arcomra tette és elkezdte simogatni majd gyengéden maga felé húzta és megcsókolt. Éreztem ahogy egész testem bizsereg és boldogan csókoltam vissza. Nincs több titkolózás, veszekedés csak én és Ő vagyunk.

- Én már a találkozásunk óta szerettelek csak soha nem tudtam elmondani. – húzódott el tőlem mosolyogva.

- De mi van Stellával? – kérdeztem szomorkásan.

- Komolyan azt hitted, hogy járunk? – húzta fel a szemöldökét vigyorogva én pedig már tisztára össze voltam zavarodva.

- Láttalak csókolózni vele. – védtem saját magamat.

- Te butus. –simogatta az arcom. – Csak féltékennyé akartalak tenni és kíváncsi voltam, hogy mit fogsz csinálni. – mondta mosolyogva és megpuszilta a homlokomat lágyan.

- Bevált a terved ugyani rájöttem, hogy beléd szerettem. – ismertem be mosolyogva szégyenlősen.

- Tudom már azóta amióta Harry mesélte, hogy az asztalba verted a fejed az miatt mert nem beszéltem veled. – vigyorogtam és eldöntöttem, hogy amint találkozok Harryvel megfojtom.

- Most már nem érdekel mivel boldog vagyok. – bújtam hozzá Ő pedig szorosan megölelt és a hajamba puszilt.

Ez sokkal jobb érzés volt mint az mikor barátomként tekintettem rá. Most már büszkén vállalom, hogy belé szerettem a legjobb barátomba…

2 évvel később

- Gyerünk Bev ideje felkelni. – hallottam meg Liam selymes hangját valahonnan mellőlem. Tüntetőleg a fejemre húztam a takarót pedig tudtam, hogy kár próbálkoznom, hisz úgy ismer mint a saját magát.

Ugyani két éve boldogan élünk együtt. Miután leérettségiztünk mind kettőnket felvettek a New York- i Művészzeti egyetemre ezért úgy döntöttünk, hogy veszünk egy lakást és ide költözünk. Két hónapja pedig meg is tettük és azóta Liam hivatalosan is megkérte a kezem.

De ez még mind semmi. Ugyanis még a végzős évünkben Louisnak és Zaynek támadt egy remek ötlete és úgy döntöttek, hogy ráveszik Liamot, hogy alakítsanak egy bandát. Először nem akart bele menni ugyanis nem akart a szüleinek csalódást okozni,  de Niall nagy nehezen rászedte ugyanis az Ír srác azt mondta csak akkor fog Londonban maradni ha Liam is beszáll a bandába. Végül rábólintott és megalapították így öten a One Direction nevezetű bandát majd megnyertek egy tehetség kutatót és mostanra már eléggé nagy népszerűségnek örvendeznek.

Mindezek mellett Harry összejött Ashleyvel én pedig az utolsó évemben főszerkesztő lehettem a suliújságban mivel megnyertem azt a versenyt amire jelentkeztem hála Liamnek az Ő segítségével és ihletével be tudtam fejezni a történetet ami így vissza gondolva már nem is volt annyira nehéz ugyani mindazt átéltem amiről írni kellett.

- Majd. – kezdtem el nyavajogni majd azt vettem észre, hogy Liam fölém mászik lehúzza róla a takarót és elkezdi puszilgatni a nyakam mire én hangosan felnevettem és végre kinyitottam a szemem. – Ez nem ér mivel tudod a gyenge pontom. – öltöttem ki rá a nyelvem, de Ő még mindig nem hagyta abba.

- Igen? – incselkedett és a nyakamról felvándorolt a számra és szenvedélyesen megcsókolt.

- Ha ezt csinálod soha nem fogok elkészülni. – válaszoltam mosolyogva Ő pedig csalódottan rám nézett majd lemászott róla.

- Szeretlek. – megállt úgy, hogy a szemembe tudjon nézni. Vigyorogva a nyaka köré fontam a karjaimat.

- Én is. – válaszoltam.

Boldog vagyok életemben először. Liam minden vágyamat teljesíti és nem csak a szerelmem hanem a legjobb barátom is mint mindig. Akár miről el tudunk beszélgetni és nem titkolok el előtte semmit. Szeretem az életemnél is jobban csak azt sajnálom, hogy nem jöttem rá előbb. Bánom, hogy bemeséltem magamnak azt, hogy nem lehet legjobb barátok között szerelem. Pedig lehet mivel ez a kapcsolat sokkal szorosabb mint a többi. 

25

Az a bizonyos utolsó előtti rész...tiszta fura ezt írni, hogy holnap megint véget ér egy történetem :/ Na de nem kell szomorkodni ugyanis a következő törim nagyon állat lesz :D vagyis csak szerintem :))) Addig is itt a fejezet és komizzatok

- Biztos mindened megvan? – nézett rám aggódva anya és kérdezte meg már vagy ezredszer. Ugyanis ma indulunk Walesbe arra a tanulmányi kirándulásra. Semmi kedvem nincs menni mivel mostantól két héten keresztül nézetem azt, ahogy Liam és Stella nyalakodnak. Eddig legalább csak suliban kellett és amikor észrevettem őket akkor mindig gyorsan elmentem a másik irányba.

Napról napra szarabbul éreztem magam Harryék pedig csak azt mondták, hogy a szerelem betege vagyok. Lehetséges mivel akár hányszor megláttam őket csókolózni a szívem majd meghasadt. És ráadásul nem tudtam ellene tenni mivel akár hányszor beszélgetni próbáltam Liammel veszekedés lett a vége. Most pedig már ott tartunk, hogy szóba sem állunk egymással. Fogalmam sincs, hogy mi fog kisülni ebből az egészből, de én biztos, hogy nem fogok bocsánatot kérni. Majd Ő szépen megtanul velem normálisan beszélni.

- Igen anya mindenem megvan. – válaszoltam szem forgatva és már nem volt más vágyam csak végre elindulni a többiek elé akik már a busz előtt sorakoztak.

- Telefon? Töltő? – kezdett el már apa is aggodalmaskodni.

- Igen, igen. – bólogattam majd megfogtam az utazótáskáimat, de anya szorosan magához húzott és még sírni is elkezdett mint mindig amikor hosszabb időre megyek el. – Anya csak két hétre megyek. Az nem a világ. – próbáltam levakarni magáról, de nem nagyon sikerülni.

- Igazad van. – vert magába lelket majd gyorsan megöleltem apát is és egy gyors puszit nyomtam Mica arcára, Sam haját pedig összekócoltam és már rohantam is a többiek felé.

Szerencsémre rögtön kiszúrtam Harryt aki Zaynel, Oliviaval, Louissal és a Tripla A-s csajokkal állt.

Először is már most tisztázom, hogy Alexis, Ashley és Amber tök normális lányok ha jobban megismerkedik vele az ember. Ellehet velük beszélgetni akár miről és tudnak átlagosak is lenni. Louisnak hála sikerült összebarátkoztatnia velük. Na jó nem mondom azt, hogy imádom őket, de akkor is jó fejek.

És Harry álma is teljesült, ugyanis végre randire hívta Ashleyt aki csodák csodájára igent mondott. Állítólag csak azért mert a göndör haj a gyenge pontja és mint tudjuk Hazzának göndör haja van.

- Sziasztok. – köszöntem vigyorogva közben pedig lopva Liamet kerestem. Nem kellett sokat ugyanis megpillantottam Stella mellett körülöttük pedig a matek körösök álltam. Elég érdekes volt ott köztük ugyanis azok mind szemüveget viseltek és stréberek voltak, míg az Ő haja kócos volt és nem öltözködött olyan precízen.

Már épp kérdezni akartam , hogy mikor indulunk amikor megjelent Miss.Watson, Drake és az iskola többi biológia szakos tanára. Így összesen öten lettek. És pont azok a tanárok akik a legöregebbek voltak. Na jó Drake nem volt az, de ő matekot tanított szóval mindenhogy utáltam.

- Mielőtt elindulunk a tanárok átnéznek benneteket, hogy semmi esélyetek ne legyen alkoholt fogyasztani a tanulmányi kirándulás alatt. – rikácsolta Miss.Watson a mellettem álló Zayn pedig csak egyik lábáról a másikra állt. Na vajon miért?

Egyesével mentek a diákok és szinte az összestől vettek el valamit. Olyanoktól is akikre én rá sem gondoltam volna. Mondjuk szerintem elég amatőren csinálták.

- Az én eszemen sajnos nem tudsz túl járni Malik. – csóválta meg a fejét Drake közben pedig kiöntötte Zayn samponos üvegjéből a piát. Mindenki csak nagy szemeket meresztett, hogy honnan jött rá, hisz ki olyan hülye már aki a samponos üveget szagolgassa. Zaynek legalább van esze.

- Ezt meg honnan tudta? – kérdezte bosszúsan a fekete hajú srác.

- Ugyan ennyi idős fiam van mint Ti  és elég sok mindent hallok miközben a haverjaival beszélget. – válaszolta egyszerűen  a matek tanár, Zayn pedig szitkolózva felszállt a buszra.

Mindig is tudtam, hogy a tanárok közül csak vele nem érdemes kezdegetni mivel úgyis mindenre rájön, még puskázni sem érdemes.

Az út eléggé hosszú volt és fárasztó. Olivia pedig az egészet végig hisztizte szóval az idegeim az egekbe voltak már. Mikor pedig megérkeztünk boldogan szálltam le és néztem körül.

Mindenhol fák, hegyek. Tipikus erdő ami tele van bogarakkal és amit én imádok. Hisz ki nem szereti már az ilyen helyeket. Liv, de ő egy másik lapra tartozik.

Végül aztán a tanárok útba igazítást adtak és elmondták, hogy mi hol található. A faházakon  kívül itt más nem volt szóval érdekes lesz itt két teljes hétig.

•••

- Ha még egy percig Stella hangját kell hallgatnom én esküszöm haza futok. – takarodó után nagy meglepetésemre Harry rontott be a szobánkba. Fogalmam sincs, hogy csinálta ugyanis a tanárok kikötötték, hogy fiúk nem mehetnek át a lányokhoz és fordítva sem.

- Te meg, hogy a francba tudtál ide jönni? – néztem rá meglepetten.

- A tanárok megitták az összes piát amit elkoboztak tőlünk. – hallottam az erkély felől egy hangot és megláttam ahogy Zayn nyugisan ott cigizik. Mi van itt mindenki megbolondult.

Egyáltalán, hogy a francba került Zayn az erkélyre.

- Oké azt hiszem, hogy végem van. Gyerünk húzzatok vissza a szobátokba. – kiáltotta el magát Liv, de se Harry és sem Zayn nem mozdult.

- Én oda vissza nem megyek. – ellenkezett Harry és az ajtónak dőlt. – Nem fogom azt nézni ahogy Stella Liamnek günnyög. – mondta az én gyomrom pedig görcsbe rándult. Nem engedhetem meg, hogy egész éjjel együtt legyenek.

- Ó dehogyis nem vissza mész és kész. Majd szépen elküldöd a csajt melegebb éghajlatra. – nyomtam ki az ajtót majd becsuktam és kulcsra zártam. Végül pedig rá néztem Zaynre. – Gyerünk húzás van innen.

- Esetleg nem alhatnák itt? – kérdezte kiskutyaszemekkel.

- NEM. – vágtuk rá egyszerre Livvel, Zayn pedig csak megcsóválta a fejét és egy ügyes mozdulattal átugrott a másik erkélyre.

Az eszem megáll néha rajtuk. Mérgesen bele dőltem az ágyba, de álom nem nagyon akart jönni. Folyton azon járt az eszem, hogy vajon mit csinálhatnak Liamék. Vajon Harry elküldte Stellát vagy pedig velük alszik? Efféle gondolatokkal végül aztán elaludtam…

•••

Igazuk volt a tanároknak, itt tényleg nem lehetett unatkozni. Naponta jártunk túrázni, fürödni a közeli tóba esténként pedig a szabadban vacsoráztunk. Minél jobban szerettem itt lenni és már semmi kedvem nem volt haza menni.

Az utolsó héten aztán a tanároknak egy különleges ötlet jutott az eszükbe ami már első hallásra nem tetszett.

- Kettes csoportokba osztottunk titeket és bementek az erdőbe majd különös növények illetve bogarak után fogtok kutatni. – csapta össze a kezét Miss. Watson. Rossz előérzetem támadat mikor meghallottam a kettes csoportot. Akaratom ellenére is Liamre néztem aki mint mindig most is Stella mellett állt és onnan figyelt. Mi lesz akkor ha vele kerül egybe? Régen örültem volna neki, de most. – Sötétedés előtt itt fogtok lenni és ami a legfontosabb soha nem térhettek le az ösvényről. – adta az utasítást a mellettem álló Olviva pedig elkezdett reszketni. Sötétség, bogarak több sem kell neki már is betojik.

- Nos akkor lássuk. – nézett rajtunk végig Drake majd elkezdte mondani a neveket, hogy ki-kivel lesz. Minél jobban fogytak a nevek én pedig tisztára rosszul lettem mikor meghallottam a sajátomat. – Beverly Martinez. – nézett rám én pedig előre léptem. – Már régen dolgoztál együtt a barátoddal. Mindig jó csapatot alkottatok ketten szóval remélem most sem fogok csalódni. Úgyhogy Liam Payne. – mondta ki azt a nevet amitől rettegtem. Félve rá néztem a mellettem álló srácra aki csak zsebre tett kézzel állt és csak maga elé meredt.

- Esetleg nem lehetne változtatni? – tette fel kezét Stella mérgesen. Gondolom magában most jól elszid amiért megint elvettem Tőle a pasiját.

- Stella Jones Te tökéletes összhangban leszel Harry Stylessal. – mondta Drake és ebben a pillanatban Harry térdre rogyott a földön megsemmisülten.

- Ne,ne,ne,ne. Akár kit csak Őt ne. – kezdett el siránkozni mint egy óvodás. Elég vicces volt mivel mindenki tudja, hogy Harry utál szinte minden lányt aki nem én vagyok vagy a Tripla A-s csajok.

- Sajnálom, de úgy gondolkozzatok, hogy ezen áll az év végi jegyetek. – szólalt meg ismét Drake majd tovább folytatta a beosztást.

Zayn Oliviával került egybe aki már most reszketett míg mindenki nagy meglepetésére Louis Alexissel. Féltékenykedhettem volna, de ebben a pillanatban most mással voltam elfoglalva.

Méghozzá Liammel. Amióta elindultunk az erdőbe csak megyünk egymás mellett mint két idegen. Legszívesebben elfutnék, csak hogy ne kelljen látnom a bunkó képét. Mintha én tehetnék róla, hogy vele osztottak egybe.

- Tudod, hogy idegesítő vagy. – morogtam az orrom alatt miközben minél mélyebbre értünk az erdőbe.

A fák egyre sűrűbbek lettek és már csak néhol lehetett látni az eget ami félelemmel töltött el. Jobban szeretem ha világos van.

- Hisz meg sem szólalok. – mondta flegmásan.

- Hát épp ez az. Nem szólsz semmit pedig ilyenkor már rég tele beszélted a fejem. – emlékeztettem a régi önmagára amit sokkal jobban bírtam. Habár a mostanit is bírom, csak azt nem, hogy egy más lánnyal jár és nem velem.

- Jól mondod rég. – vágott vissza kicsit sem kedvesen. Elegem van belőle.

- Miért vagy ilyen utálatos, hisz semmit nem csináltam. Még Stellának sem szólogatok be mert tudom, hogy fontos neked. – hatalmasakat nyeltem nehogy véletlenül elbőgjem magam.

- Csak azért csinálod, hogy béküljek ki veled aztán megint kezded előről. –mondta bunkón én nekem pedig itt telt be a pohár.

- Képzeld el, hogy nem. És csak, hogy tudd utállak. – pottyant ki egy könnycsepp a szememből és jobbnak láttam ha visszamegyek egyedül. Fogalmam sincs, hogy merre kell menni, csak azt tudom, hogy minél messzebb Liamtől.

- Állj már meg, hisz azt sem tudod merre kell menni. – futott utánam , de én gyorsítottam a tempón nehogy véletlenül utol érjen.

- Hagyj békén. –kiáltottam vissza.

- Ez a hely nem tetszik nekem. – hallottam kétségbeesett hangját, de nem figyeltem rá.

Csak mentem a magam feje után és nem figyeltem semmi. Majd hirtelen azt éreztem, hogy a talaj elfogyott a lábam alatt és mikor épp zuhantam volna megjelent mellettem Liam és magam után húzva beleestünk egy hatalmas szakadékba…

24

Szióóka! Tegnap olvasgattam a töriket, azért mert kíváncsi voltam, hogy melyik párosért rajongtok jobban. A győztes Liam lett, de Louis sincs sokkal lemaradva. Ám ott vannak a twitter üzenetek is ahol fölénnyel nyert Liam. Szóval a TeamLiamesek örülhetnek viszont a TeamLouisokonak sem kell szomorkodniuk :D

Március

Sokszor elgondolkozok rajta, hogy miért csodál mindenki engemet és Liamet. Ragyogó tekintettel figyelnek és nem tudják felfogni, hogy lehet egy fiú és egy lány között ilyen szoros barátság. Eddig mindig csak vállat vontam és mosolyogva kócoltam össze a haját mire Ő vigyorogva megbökött és csak annyit mondtunk, hogy örök barátság.

Ez az örökös barátság mostanra megszűnt. Pontosan ma két hete, hogy szinte alig beszélünk egymással és mikor szóba állunk egymással akkor is csak veszekszünk.

Hiba volt lefeküdnünk egymással mivel teljesen összezavarodtam. Egyszerűen már nem tudok úgy rá tekinteni mint a legjobb barátomra. Nem megy, mivel mikor azt mondom, hogy barát eszembe jut az-az éjszaka és legszívesebben vissza pörgetném az időt, csak azért, hogy ismételhessük meg. Érezni akarom a testemen ahogy szorít, hallani akarom szívének dobogását miközben a mellkasán fekszek és nem csak egy véletlen miatt. Hanem minden egyes nap és nem titkolva hanem, hogy az egész világ megtudja.

Ráadásul még lelkiismeret furdalásom is van Louis miatt amiért megcsaltam. Nem bírok a tükörbe nézni mivel vele járok közben pedig egy másik srácon jár az eszem. De nem tehetek róla Ő iránta soha nem éreztem így mint Liam iránt. Ezt a mostani érzést nem tudom megmagyarázni. Szeretem Lout, de nem úgy mint amikor elkezdtünk járni…

- Minden okés? – ült le velem szembe Niall az ebédlőben miközben én Liamet és Stellát néztem miközben nevettek valamin. Sajnos még az ebédszünetben is együtt vannak és én ezt nem tudom elviselni. Stella nem Liamhez való és kész. Olyanok mint ég meg a föld. Semmi közös nincs bennünk.

- Hmm? Persze. – kaptam el a fejem a párosról majd szőke barátom felé fordultam. – Járnak. – mondtam mire Ő értetlenül rám nézett.

- He?- kérdezte.

- Járnak. Liam és Stella járnak. – magyaráztam egyszerűen mire Ő az említettek felé fordult majd csak nézte és újra rám nézett.

- Honnan veszed? – húzta fel a szemöldökét kérdően, közben pedig elkezdett enni.

- Kézen fogva sétálnak, ölelkeznek a szekrények előtt és szinte mindenhova együtt mennek. – soroltam nemes egyszerűséggel Niall pedig csak nagy szemeket meresztette rám.

- Te kémkedsz utánuk? – kis híján kiköptem az üdítőmet mikor ezt kérdezte. Pedig volt benne valami. Vagyis nem , csak szinte mindig ott tűntek fel ahol én voltam.

- Dehogy, csak egyszerűen szemet szúrt. – vontam vállat egyszerűen.

- Amúgy szerintem nem. Liam nem olyan srác aki kikezdene egy olyan csajjal mint Stella Jones. – magyarázta, de nekem nem lett jobb kedvem tőle. Akár ki akár mint mondhat szerintem akkor is összejöttek.

- Te beszélsz? Mástól kellett megtudnom, hogy összejöttél Melody Twiceval. – mondtam szemrehányóan Niall pedig teljesen elvörösödött és csak pislogott.

- Igazából még nem hivatalos. – túrt bele a hajába. – Lassan itt az év vége ami azt jelenti, hogy én megyek vissza Írországba mivel csak erre az évre jöttem. Melody pedig marad itt. Ha együtt is maradunk csak havonta egyszer tudunk találkozni és szerintem a távkapcsolat nem is működne. – mondta szomorúan és lehajtotta a fejét.

- Ha tényleg nagyon szereted akkor ne engedd veszni hagyni. – adtam neki a tanácsot. Hátha neki jobban fog sikerülni a szerelmi élete mint az enyém.

- Amúgy te és Louis olyan…érdekesen jártok. – kereste a megfelelő szavakat én pedig kényelmetlenül éreztem magam amiért szóba került Lou.

- Ha lehet járásnak nevezni ami köztünk van. Szinte alig látom mivel vagy edzésekre jár vagy tanul az érettségire amit meg is értek mivel a jövője forog kockán. Csak szar érzés, hogy a sulin kívül soha nem találkozunk. – adtam ki magamból a gőzt és egy kicsit megkönnyebbültem. Fura volt számomra, hogy pont én beszélik így Louisról hisz örök életemben szerelmes voltam bele most pedig legszívesebben szakítanék vele.

•••

Az érzéseim pedig nem hazudtolták meg önmagukat. Az egyik meccs után amit szokás szerint megnyertek a gyanúm beigazolódott. Ugyanis Stella lefutott a pályára majd Liam nyakába ugrott és megcsókolta. Akkor egy világ dőlt össze benne miközben láttam, hogy a derekára csúsztassa a kezét majd felemeli.

El akartam menekülni a világ elől csak, hogy ne kelljen végig néznem. Képes lettem volna agyonverni a csajt amiért megcsókolta az én Liamomot. Ő csak is az enyém, hozzám tartozik. Vagyis…miket hordok én itt össze? Az nem lehet, hogy féltékeny vagyok. Jaj csak azt ne én nem érezhetek iránta semmit.

Végül aztán jobbnak láttam ha lelépek. Nem volt gyomrom tovább nézni őket, meg aztán kitudja, hogy mit csináltam volna még.

•••

- Elegem van. – vertem a fejem az asztalba, Harry pedig csak értetlenül nézett. Vasárnap délután volt és valahogy rászedett, hogy mennyünk el a Nando’s-ba.  Fogalmam sincs, hogy hogyan sikerült neki ugyanis már napok óta ki sem mozdultam a szobámból. Egyszerűen mindig csak Liamen járt az eszem amitől már kezdtem az őrületbe menni.

- Mégis miből? – húzta fel a szemöldökét kíváncsian.

- Mindenből. Nekem soha semmi nem sikerül. – kezdtem el hisztizni közben pedig a fejemet az asztalba vertem. Nem a legjobb megoldás, de azért jó.

- Összejöttél Louissal, nem az volt a vágyad? Egy csapásra menő lettél és még cikkeket is írhatsz a suli újságba. Szóval ne mond azt, hogy semmi nem sikerül. – hányta a szememre a szavakat én pedig végre felemeltem a fejem. Mind igaz volt amit mondott, csak ezektől nem vagyok boldog.

- Igen, összejöttem vele de elvesztettem a legjobb barátomat. – vágtam rá komoran.

- Azt hitted, hogy Liam örök életedben melletted lesz? Nyisd ki végre a szemed Beverly. Soha nem gondoltál esetleg még arra, hogy mit érzett Ő mikor Te összejöttél Louissal? – húzta fel a szemöldökét én pedig csak vállat vontam. – Nem törődtél vele, pedig szüksége volt rád mivel a szülei megtudták azt, hogy titkon még mindig zenél ezért elvették tőle a gitárját. – mesélte én pedig csak magamat szidtam. Összeveszett a szüleivel én pedig nem is tudtam róla?

- Összejött Stella Jonessal pedig örök életében azt mondta, hogy utálja a csajt. – ellenkeztem, Harry pedig csak gúnyosan felnevetett.

- Mert Te csak kihasználtad. Képzeld el, hogy amikor megcsókoltad és nem járt iskolába az-az miatt volt mert félt, hogy rájössz az érzéseire. Reménykedett benne, hogy nem barátodként tekintesz rá, de aztán Te a szemébe mondtad, hogy mégis majd összejöttél Louissal majd elfelejtkeztél róla. Neked van a legkisebb szavad, hogy féltékenykedj Stellára mivel Ő nem veszekszik vele . – mondta a szemembe én pedig nem bírtam tovább.

- Bazd meg én szeretem. – ordítottam el magam majd hirtelen a szám elé kaptam a kezem és ijedten bámultam magam elé. Kimondtam. Te jó ég mégis igaz. Bele szerettem a legjobb barátomba.

- Tessék? – kerekedett el Harry szeme.

- Jól hallottad, szeretem Liamet és nem úgy mint egy barátot. – ismételtem el újra magabiztosan. Elegem van már a hazudozásból és a szenvedésből. – Féltékeny vagyok Stellára mert elvette tőlem.

- De hát Te nem azt mondtad, hogy Louist szereted már évek óta.

- Őszintén megmondva szerintem soha sem szerettem szerelemmel inkább csak rajongtam érte. – ismertem be őszintén. Ezek a dolgok már rég megfogalmazódtak bennem, csak féltem beismerni.

- Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, szakítasz vele és elmondod Liamnek, hogy mit is érzel valójában. – tanácsolta én pedig csak bólintottam egyet. Louval már napok óta beszélni akarok mivel ez így nem mehet tovább. Hisz állandóan Liam jár a fejemben.

Így aztán Hétfőn megvártam még vége lett az edzésnek és megvártam azt amíg kettesben maradtunk.

- Szia Ly. – köszöntött mosolyogva majd egy puszit akar nyomni az arcomra, de én elhúzódtam tőle. Nem akarom azt, hogy még jobban lelkiismeret furdalásom legyen. – Mi az?

- Beszélnünk kell…rólunk. – nyeltem egy nagyot mikor észrevettem, hogy ijedten rám néz.

- Mégis miről? – nézett rám komoran.

- Sajnálom Louis, de ez így nem mehet tovább kettőnk között. Én próbállak szeretni, de nem megy. Egyszerűen már eltűnt az a varázs amit akkor éreztem mikor összejöttünk ráadásul még a lelkiismeretem sem hagy nyugodni amiért átvertelek.

- Te most szakítani akarsz? – kérdezte csendesen én pedig bólintottam egy aprót. Nem akarom megbántani és nem is akarom szenvedni látni.

- Igen. – bólintottam.

- De hát mégis miért?

- Amikor volt Logan bulija én…én megcsaltalak Liammel. Lefeküdtem vele majd hirtelen megváltoztak az érzéseim iránta. Már nem tudok úgy ránézni mint egy barátra. Én szerelmes vagyok bele. – ismertem be szégyenlősen majd meglepetésemre Louis elmosolyodott.

- Mindig is tudtam, hogy Te többet érzel iránta mint puszta barátság, csak soha nem merted bevallani önmagadnak . – válaszolta barátságosan amitől nekem jobb kedvem lett. Nem haragszik.

- Ha tudtad akkor miért jártál velem? – néztem rá csodálkozva.

- Mert megtetszett, hogy Te más vagy mit a többi gimis csaj. Soha nem fogom elfelejteni ezt a pár hónapot amikor veled voltam mivel Te tényleg megtanítottál szeretni. – mondta majd mosolyogva magához húzott és megöleltük egymást. – Egyébként ne legyen lelkiismeret-furdalásod az miatt mert megcsaltál ugyanis az a helyzet, hogy én is csókolóztam Alexissal. – ismerte be vörös fejjel én pedig elhúzódtam tőle és kérdően ránéztem.

- Mégis mikor?

- Úgy pár napja. Éreztem, hogy köztünk már nem lesz sokáig járás. És akkor jött Alexissal majd úgy beszélgettünk ahogy eddig még soha. Tiszta normális volt és elmondta, hogy én voltam az első igaz szerelme és sajnálja, hogy nem gondolta komolyan.

- Akkor most gondolom megint összejöttek . –mondtam mosolyogva. Igazából Ők ketten tényleg aranyosak együtt és még illenek is egymáshoz. Hisz mind ketten imádják a sportot és mindig is a menőkhöz tartoztak.

- Lehet. – mondta egyszerűen én pedig csak bólintottam egyet. – De azért barátok maradunk ugye? – kérdezte félősen.

- Hát persze. – válaszoltam vigyorogva majd mind a ketten elmentünk a teremből. Megkönnyebbülten léptem ki a friss levegőre. Szomorúnak kéne lennem amiért most szakítottam a pasimmal, de nem vagyok az mivel mind kettőnknek így a legjobb. Hisz mást szeretünk…

23

Hellllóóó! Tegnap ismét kaptam egy díjat :D amit nagyon szépen köszönök úgy ahogy a komikat is. Mindig olyan boldog vagyok miközben azt olvasom amiket írtok:) Sajnos már csak 3 rész van hátra, de a jó hír az, hogy elkezdtem írni az új törit :D addig is komizzatok és szurkoljatok kedvenc párosaitoknak, hogy ki lesz a befutó xD

Reggel iszonyatosan fájt a fejem ráadásul még a szemem se tudtam kinyitni mivel még az is fájt. Ami pedig a legjobb volt, nem emlékeztem semmire a tegnap éjjelből.

Annyi megvan, hogy elmentünk Logan bulijába majd lelépett mindenki én pedig kettesben maradtam Liammel és elkezdtünk piálni. De aztán már homályos minden…

Kicsit oldalra fordítottam a fejem és végre ki tudtam nyitni a szemem. Akkor tudatosult bennem, hogy fekszik valaki mellettem.

Feljebb emeltem a fejem és Liam alvó arcával találtam szembe magam. Várjunk csak mit keresek én a szobájában? Egyáltalán, hogy kerültem ide?

Gondolkozva vissza dőltem az ágyba majd akkor jöttem rá, hogy meztelen vagyok. Sokként ért a dolog.

- ÁÁÁ. – kiáltottam el magam kétségbeesve amitől, Liam ijedten felébredt és lefordult az ágyról. Bár ne mozdult volna meg, mivel így betekintést nyerhettem férfiasságára.

Gyorsan az arcom elé húztam a takarót közben pedig mélyen lépegeztem. Ez nem történhet meg pont velem. Nem. Én nem csalhattam meg Louist hiszen szeretem. Igen és nem is történt meg. Azért vagyunk mind ketten meztelenek mert biztos melegünk volt és azért aludtam nála mert féltem haza menni részegen.

Na jó mit áltatom magam? Még a hülyének is feltűnne, hogy lefeküdtünk. Akár tetszik akár nem, Liam vette el a szüzességem aki a legjobb barátom. Te jó ég. A pasim egész éjjel otthon szenvedett a lába miatt én pedig a legjobb barátommal hemperegtem.

- Mi a szar? Muszáj kiabálnod? – nézett rám kómásan majd nagy nehezen vissza mászott az ágyába, én pedig távolabb másztam és próbáltam nem ránézni. – Így is szétrobban a fejem. – jajgatott majd vissza dőlt a párnájára. Látszott rajta, hogy néhány pillanat múlva vissza alszik. De én azt nem engedhetem meg. Lehet, hogy Ő emlékszik mindenre és majd elmondja, hogy semmi nem történt közöttünk.

- Nehogy visszaaludj itt nekem. – böktem meg kicsit sem óvatosan, mire Ő rám emelte mogyoróbarna szemeit amiket alig tudott nyitva tartani.

- Jaj Bev aludj még egy kicsit. – ásított egyet. Ezt nem hiszem el, hogy tud ilyen nyugodt lenni amikor lehet, hogy éjjel a legjobb barátjával szexelt.

- De én nem tudok. – emeltem feljebb a hangom majd a nyakamig felhúztam a takarót, hogy még véletlen se lásson belőlem semmit majd felültem, hogy tudjak teljesen ránézni. – Liam mi lefeküdtünk az éjjel. – mondtam mire az Ő szemei egyszerre pattantak ki és csodálkozva nézett rám.

- Nézz körül. – mutattam körbe a szobájában ahol szanaszét hevertek a ruháink. – Ráadásul még meztelenek is vagyunk. –tettem még hozzá, az Ő szemei pedig a testemet pásztázták majd ránézett önmagára.

- És van egy lila folt a nyakadon is. – kuncogott fel és a nyakamra mutatott. Ijedten kaptam a telefonom után majd rögtön megvizsgáltam, hogy igazat-e mondott.

Hosszú barna hajamat eltűrtem, hogy teljesen látszódjon a nyakam majd kis híján szívbajt kaptam. Ugyanis tényleg ott virított egy hatalmas lila folt. Olyan volt mintha egy vámpír megtámadott volna az éjjel.

- Te kiszívtad a nyakam? – néztem rá szörnyülködve Ő pedig csak vállat vont. Ráadásul még el sem tudom tüntetni.

- Ezek szerint. – mondta tiszta nyugodtan.

- Fel tudod fogni, hogy mi történt kettőnk között az éjjel? – néztem rá megsemmisülten. Úgy látszik, hogy nem érzi a helyzet súlyosságát. De én igen, mivel megcsaltam Louist ráadásul Liammel.

- Igen, részegek voltunk és nem tudtunk uralkodni az érzéseinken. – mondta majd vissza feküdt az ágyba és úgy folytatta tovább. – És amúgy is nem én tehetek róla mivel Te másztál rám. – emlékezett vissza én pedig csak tátogni tudtam.

- Na persze. Nem tudom, hogy ki volt az aki azt, mondta, hogy még jobb is lehetne a buli majd elkezdte a nyakamat csókolgatni. – jé hisz én mégis emlékezek. Ami nem jó mivel így lepereg előttem a teljes éjszaka és fogok rá tudni emlékezni.

- Ne kend rám jó? Eleve Te kezdtél el táncolni előttem amitől én totál beindultam. Ráadásul még magamra is akartál hagyni amikor totál felizgattál. – vágott vissza felháborodva én pedig csak lesütöttem a szemem. Igaza volt. Tényleg én kezdtem el flörtölni vele. Mégis mi ütött belém?

- Megcsaltam Louist, ráadásul a legjobb barátommal vesztettem el a szüzességem. – mondtam magam elé bámulva majd vissza dőltem az ágyra, de most Liam volt az aki felült és így újra megláthattam kockás hasát amitől eszembe jutott, hogy milyen jó érzés végig simítani rajta a kezeimet.

- Te…Te még soha nem csináltad? – kérdezte óvatosan majd tovább folytatta. –Neked én voltam az első? – kérdezte meg végül elérzékenyülten mire én csak bólintottam egy aprót neki pedig még a szája is tátva maradt a meglepetettségtől.

Nem csoda hisz most tudta meg és ahogy elnézem nagyon is emlékszik, hogy mi történt az éjjel.

Utálom magamat amiért ezt csináltam és az miatt pedig még jobban, hogy a szívem mélyén be kell, hogy ismerjem élveztem. Fogalmam sincs, hogy miért de mióta felébredtem csak az éjszakán jár az eszem és akár melyik pillanatban szívesen megismételném. Újra érezni akarnám forró csókjait ahogy gyengéden nyomja a számra közben pedig a hátamat simogassa.

Várjunk csak én most Liamről ábrándozok amit nem lenne szabad. A barátom méghozzá a legjobb és van pasim akit szeretek ha szeretek. Összezavarodtam, de rendesen. Nem szabadna így gondolkoznom Liamről mivel ez azt jelentené, hogy titkon érzek iránta valamit. Pedig nem. Biztos csak az éjjel miatt van.

- Hé Liam. – kopogtattak az ajtón majd meghallottuk Ruth hangját. Ijedten pislogtunk egymásra majd Liam rögtön kiugrott az ágyból, de észbe kapott és felvette a földről az egyik alsónadrágját és úgy nyitott ajtót.

- Mi az? – nyitotta ki, Ruth szeme pedig elkerekedett mikor meglátott az öccse ágyában. Persze azt nem látta meg, hogy meztelen vagyok. – Öhm…éjjel elég későn lett vége a bulinak ezért Bev nem mert haza menni szóval mondtam neki, hogy maradjon itt. – magyarázta mielőtt nővére kérdezősködni kezdett volna. Azonban nem úgy nézett ki mint aki elhitte volna.

- Oké, igazából csak azért jöttem, hogy szóljak. Lent vár egy Stella nevezetű lány akinek megígérted, hogy segíteni fogsz a matek háziban. – mondta Ruth majd sarkon fordult és becsukta magam mögött az ajtót.

Nem akartam hinni a fülemnek. Liam korrepetálja Stellát matekból? Hisz Ő nem is tudja a matekot mivel mindig én szoktam megoldani a leckéjét és rólam szokta másolni a dolgozatát. Akkor meg, hogy a francba akar Stellának segíteni. Ráadásul Stella Jonesnak akit utál most meg még meg is hívta, hogy együtt tanuljanak.

- Te korrepetálod Stella Jonest matekból? – húztam fel a szemöldökömet kérdően ő pedig csak elkezdte a lábát bámulni. – Hisz én vagyok belőle a zseni, nem Te. És mi van azzal, hogy utálod Stellát? – zúdítottam rá a kérdéseimet.

- Én se szólok bele a magánéletedbe. Pedig bele szólhatnák mivel én sem bírom Tomlinsont. – vágott vissza majd felhúzta az orrát és úgy kezdett el öltözködni.

Jobbnak láttam ha én is követem a példáját és elkezdtem a földről összeszedni a ruháimat. Ám amikor a felsőm a kezem közé került ismét egy apró sikítás hagyta el a számat. Ugyanis a felsőm tisztára szét volt tépve. Ráadásul pont a kedvencem amit mindennél jobban imádtam.

- Széttépted a felsőm. – nyomtam Liam orra alá dühösen és villámló tekintettel.

- Bocsi, de mikor be vagyok indulva semmi nem tud megállítani. – vont vállat vigyorogva. És még be is vallja, hogy Ő csinálta. Miért nem tudta óvatosan levenni rólam, miért kellett tépnie.

- Akkor most már elmondanád, hogy miben mennyek haza? – kérdeztem egyszerűen Ő pedig a kezembe nyomott egy fehér pólót ami szokás szerint két számmal nagyobb volt rám.

Mikor mind ketten leértünk Stella a konyhában állt és mikor észrevett, hogy én is Liammel vagyok az arca elsötétült.

- Hát Te? – szögezte nekem a kérdést vadul. – Mit keresel itt ilyen korán reggel.

- Azt én is kérdezhetném Tőled. – vágtam vissza kicsit sem kedvesen. – Úgy látom célba értél. Liam végre emberszámba vesz. – mondtam gúnyosan, Liam pedig rosszállóan rám nézett.

- Én is eltűröm Tomlinson ocsmány képét mikor veled van, szóval légy szíves legyél tapintattal az én érzéseimre is. – mondta egyszerűen Liam. Ezt nem hiszem el és még védi is. Hova fajul ez a világ?

- Tőlem aztán azt csináltok amit akartok. – válaszoltam bunkón majd haza felé vettem az irányt.

Dühös volt mindenkire, de legfőbb Liamre. Mégis mit akar Stellától amikor még csak nem is szereti. Mert ugye nem szereti? Hisz mindig azt mondogatta, hogy mennyire utálja akkor ez az érzés nem változhatott meg olyan hamar.  Egyáltalán miért érdekel engem? Hisz az ő élete ott cseszi el ahol akarja. Azért most kíváncsi lennék, hogy mit csinálnak ketten mert, hogy biztos nem matekoznak az holt biztos.

•••

- És milyen volt a buli? – kérdezte hétfő reggel Louis mikor találkoztunk a szekrények előtt. Nem néztem a szemébe hanem úgy csináltam mintha valami érdekeset találtam volna a fizika füzetemben.

- Egész jó, csak kár, hogy nem jöttél. – mondtam majd mosolyogva rá néztem és egy puszit nyomta az arcára. Remek már hazudok is. Hisz egész hétvégen még rá sem gondoltam és nem is hiányzott mivel állandóan Liamon járt az eszem.

Emlegetett szamár. És megint kivel van Stellával ráadásul mind a ketten nagyon jól szórakoznak valamin. Megforgattam a szemem és vissza fordultam a szekrényem felé.

- Beszélhetnék veled? – szólított meg Liam, Louis pedig mondott valamit, hogy meg kell keresnie Zaynt majd lelépett így mi ketten maradtunk.

- Ha tanácsot akarsz kérni, hogy szedd fel Stellát abban sajnos nem tudok segíteni. – mondtam fagyosan.

- Csak, hogy tudd a hátam tiszta karmolás a Te körmeid miatt. – suttogta olyan halkan a fülembe amitől megint kirázott a hideg mert eszembe jutott a szombat este. Legszívesebben magamhoz húztam volna és megcsókoltam volna, de nem tettem.

Mi van velem? Nekem nem szabadna így gondolkoznom róla, hisz a legjobb barátom és szeretem Louist.

- Akkor most már egálban vagyunk. Te kiszívtad a nyakam én összekarmoltam a hátad. – mondtam olyan halkan mint Ő majd vállamra vettem a táskám és elsiettem, nehogy esetleg valami őrültséget csináljak.

Az ebédlőben szokás szerinti helyünkön ültünk és a kirándulásról beszéltünk amitől már csak két hét választott el amikor megjelent Stella. Ma már kezd nagyon az agyamra menni.

- Segíthetek? – pillantottam rá mikor észre vettem, hogy felettem áll. – Ahogy látod itt már nincs hely.

- Ó dehogy is nem, csak egyesek elfoglalják pedig semmi keresni valójuk nincs itt. – mondta Stella én pedig értetlenül rá néztem. Ez most úgy hangzott mintha rám értette volna.

- Ezt meg, hogy érted?

- Louis a Te pasid, Stella pedig velem van szóval neki is annyi joga van itt ülni mint neki. – szólalt meg Liam is én pedig már totál kész voltam. Képes elküldeni engem aki a legjobb barátja vagyok csak azért, hogy a hisztigép ide ülhessen.

- Hát jó…legyen. – húztam fel mérgesen az orrom majd karon ragadtam Lout és átültünk egy másik asztalhoz ketten.

- Már megint balhéztok? – kérdezte csodálkozva.

- Én nem, hanem Ő. – kulcsoltam össze mérgesen a kezem. Valami nagyon megváltozott köztünk. Már nincs meg az a szoros kapcsolat ennél sokkal többről van szó nem csak barátságról…

22

Sziasztook. Nos ezért a részért nem vállalok felelősséget :D aki nem TeamLiamos az inkább ne olvassa xD amúgy ahogy észrevettem elég sokan szeretitek Louist :) már nem kell sokat várnatok, hogy melyikőjük lesz a befutó :D komizniiii

Február

Louissal már több mint egy hónapja járunk. Annyira, de annyira tökéletesen alakul mostanában az életem. Ráadásul újra van kedvem az íráshoz is hála Neki. Képes lennék egész nap csak írni mivel annyi jó ötletem van. És még a tanulás is jól megy, pedig anyáék tisztára meg voltak ijedve, mivel, hogy van pasim ezért csak vele fogok foglalkozni. Pedig rengeteget vagyunk így is együtt, hétvégén meg a suliban. Délutánonként pedig szinte minden nap edzése van.

- Csak nekem tűnt fel, hogy Liam mennyire maga alatt van valami miatt? – fordultam Niall és Harry felé az egyik szünetben. Egyikük sem válaszolt amit nem tudtam hova tenni. Valamit titkolnak előlem.

- Én nem vettem észre. – vont vállat egyhangúan Niall.

- Nem vetted észre, hogy alig beszél valamit?- néztem rá és felhúztam a szemöldököm. Szerintem ezt elég nehéz nem észre venni mivel Ő általában mindenkinek tele szokta beszélni a fejét. De ami még ennél is jobban aggaszt az –az, hogy szinte kerül engem. Nem járunk már együtt suliba és haza sem, mikor el akarok menni vele valahova állandóan leráz ami már egy kicsit feltűnő.

- Szerintem csak ideges a szombati meccs miatt. –tette hozzá Harry. Tényleg a meccs. A Sport Akadémia csapatával fognak játszani és ha megnyerik akkor simán bekerülhetnek az egyetemre. Louissal szinte másról sem lehet beszélni és képes lenne egész nap a tornateremben lenni és edzeni. Ez miatt csak ott tudok vele normálisan beszélgetni.

- Remélem igazatok van. – sóhajtottam fel szomorúan majd megfogtam a táskám és magukra hagytam őket.

•••

- Na, hogy megy? – öleltem meg hátulról Louist mire Ő mosolyogva megfordult és eldobta a labdáját majd mind ketten letelepedtünk a földre ami nálunk már megszokás volt.

- Szerintem nyerünk. – mondta magabiztosan. Ezért is szeretem annyira, mivel mindig a dolgok jó oldalát nézi. Soha nem hátrál vissza hanem csak csinálja amit a fejébe vett.

- Ez a beszéd. – mosolyogtam rá és megsimogattam a kezét. – Gondolom most mindenki izgatott. – mondtam közben pedig Liamre gondoltam. Lehet Lou tud valamit amit én esetleg nem.

- Szerintem csak én, Zayn és Logan. – gondolkozott el majd tovább folytatta. – Hisz nekünk forog kockán az ösztöndíjunk. – mondta és megint libabőrös lett mint mindig amikor szóba kerül az egyetem.

- Amúgy Liammel minden rendben van? – kérdeztem meg óvatosan közben pedig az újaival játszottam. Nem akartam, hogy esetleg félre értsen valamit. – Te sem vettél rajta észre semmit?

- Formában van mint mindig. – vont vállat egyhangúan Lou majd aggódva rám nézett. – Miért csak nem összevesztetek?

- Igazából mostanában nem nagyon beszélünk. – hajtottam le a fejem szomorúan. – Szinte már kerül engem amióta megtudta, hogy összejöttem veled. – meséltem közben pedig csak gondolkoztam.

Mit csinálhattam amin Liam ennyire berágott? Tudtommal semmit mivel soha nem szoktunk veszekedni és nem is kerültük egymást. De neki ez már most a második ilyen esete. Ki kell derítenem, hogy mi történt, de gyorsan mivel ezzel fog az őrületbe kergetni.

Szombat különösen hamar elérkezett. Hirtelen csak azt vettem észre, hogy szerencse puszit nyomok Louis arcára és sok sikert kívánok Harrynek és Zaynek.

- Hol van Payne?- nézett körül Logan az öltözőbe és mindenki csak a fejét forgatta. És tényleg Liamnek hűlt helye volt. Görcsbe rándult a gyomrom mikor tudatosult bennem a hiánya.

- Megkeresem. – ajánlkoztam majd kisiettem az öltözőből és csak róttam a folyosókat majd nem sokkal később nyitódott az egyik mosdó ajtaja és megláttam Liamet aki amikor meglátott megtorpant és csak pislogott. – Megvagy. Siess mert mindjárt kezdődik a meccs. – mondtam, de Ő csak vállat vont. – Mi van? A csapatod számít rád. – néztem rá, de Ő csak elfordította a fejét.

- Ezek szerint valakit még érdekel, hogy mi van velem. – mondta gúnyosan én pedig alig akartam hinni a fülemnek.

- Képzeld el, hogy engem is érdekel, hogy mi van veled. – tettem derekamra a kezem és dühösen ránézetem. – Arról meg már én nem tehetek, hogy egyesek direkt kerülnek.

- Csodálod? Hisz minden idődet Louissal töltöd amikor meg én akarok veled beszélni folyton Ő a téma. Hát köszi én így nem akarok a barátod lenni. – ismerte be végre, hogy mi nyomasztotta. Elnyomva érezte magát, hogy eddig én erre miért nem gondoltam. És sajnos volt benne valami igazság még ha szégyellem is bevallani. Elfeledkeztem a legjobb barátomról.

- Sajnálom. Nem akartalak megbántani. – sütöttem le a szemem szégyenemben. – Csak annyira boldog vagyok, hogy semmi más nem érdekelt. Még a legjobb barátom se. Azt hiszem egy pocsék legjobb barát vagyok.

- Te vagy a világon a legjobb barát. – nézett rám mosolyogva. – Soha nem tudnék rád haragudni. – tette még hozzá majd megöleltük egymást.

Igen most már tényleg tökéletes az életem.

A meccset persze megnyerték. Igaz Louis térde feldagadt mivel véletlenül elesett a meccs első felében, Zayn bokája pedig szépen eltört. Az utolsó percekig mindenki azt hitte, hogy elvesztettük amikor jött Liam és egy gyönyörű három pontosat dobott. Ezzel Ő lett a fő szenzáció akinek hála megnyerték a meccset.

- Buli nálam! – kiáltotta el magát Logan mire szinte aki jelen volt mindenki sikítozni kezdett. Csak én maradtam csöndben közben pedig Lou mellett álltam aki már nem tudott ráállni a lábára. A szülei épp azon voltak, hogy felnyalábolják a földről. Zaynt már elvitték a korházba.

- Szegénykém. – néztem rá sajnálkozva barátomra aki csak elhúzta a száját. – Nagyon fáj?

- Túlélem. – vont vállat, de azért a szemei ragyogtak a boldogságtól. Hát nem csoda mivel most már nyert ügye van bekerülni a Sport Akadémiára. – Viszont Te menny és bulizd ki magad.

- Nélküled nem. – ellenkeztem közben pedig a fejemet csóváltam.

- Dehogynem. Ünnepeljétek meg Liammel, hogy kibékültetek. – akaratoskodott én pedig csak gondolkoztam. – Hülye lennél nem elmenni egy ilyen buliba.

- Biztos, hogy nem lesz baj? – néztem rá félősen ő pedig válasz helyett a számra tapasztotta az övét és lágyan megcsókolt. Szóval vehetem igennek.

Így aztán úgy egy órával később Harry, Niall, Olivia és Liam oldalán Logan házibuliában ültünk és azt hallgattuk ahogy a meccsről beszélnek. Liam volt a legjobban feldobva mivel életében először büszke volt magára. Nem csoda hisz Ő nyerte meg a meccset.

A buli pedig kezdett minél vadabb lenni. Mindenki alkohollal kínálgatott én pedig egyszerűen nem tudtam ellenállni. Eddig még soha nem voltam ilyen buliban szóval minden új volt számomra és ez miatt nem tudtam hol a határ.

Harry hamar lelépett egy fiatalabb csajjal akit csak látásból ismertem elmentek táncolni majd többet nem láttam. Niall pedig elment kaját keresni, de mikor újra feltűnt Melody volt az oldalán és mind ketten röhögtek és éppen, hogy csak meg tudtak állni a lábukon. Liv pedig hamar haza ment mert hívta az apukája, hogy azonnal mennyen haza.

Én pedig csak ittam a söröket Liammel együtt közben pedig a régi emlékeket hoztuk fel végül pedig már csak egymáson röhögtünk, hogy milyen debilek vagyunk az miatt mert már rendesen beszélni sem tudunk mivel annyira részegek lettünk.

- Ez cseszett jó érzés. Életemben nem éreztem még ennyire jól magam. – röhögtem közben pedig felálltam és elkezdtem táncolni a zene ritmusára.

- Hát…szerintem még ütősebb is lehetne. – állt fel mellém Liam is és a derekamra csúsztatta a kezét és úgy próbáltunk táncolni. Libabőrös lettem az érintésétől és nem volt más vágyam csak minél közelebb tudni magamhoz. Érezni akartam a testét. Fura azért, hogy Louisra még csak rá sem gondoltam.

- Mégis mire gondolsz? – húztam fel ravaszul a szemöldököm Ő pedig csak közelebb hajolt a fülemhez és beleszuszogott mire én hangosan felröhögtem.

- Van pár ötletem. – suttogta majd a nyakamba csókolt amit hagytam neki. Kit érdekel, hogy mit csinálunk, hisz úgysem fogunk rá emlékezni. Szóval nincs mitől tartanunk.

Végül aztán a hajnali órákban úgy döntöttünk, hogy haza felé vesszük az irányt. Gyalog mentünk mivel Liamék háza közel volt. Egész úton csak nevettünk és próbáltunk a járdán menni, de az valahogy nem akart összejönni.

Nagy nehezen, de elértünk Liamékhez. Magam se tudom, hogy- hogyan, de azt vettem észre, hogy maga után húz és a sötét konyhájukban kötöttünk ki.

- Haza kell mennem. – mondtam halkan, de szerintem elég hangosra sikeredett.

- Itt akarsz hagyni, csak így? – kérdezte tetetett szomorúsággal én pedig közelebb mentem és a nyaka köré fontam a kezeimet. – Nem engedlek el.

- Miért mit fogsz csinálni ha elmegyek? – kérdeztem vigyorogva Ő pedig gonoszul rám vigyorogott majd a másik pillanatban szenvedélyesen megcsókolt amit rettentően élveztem. Többet és többet akartam ezét minél erősebben szorítottam magamhoz. Kezei a derekamról a seggemre vándoroltak majd hirtelen felkapott, de aztán mind ketten röhögőgörcsöt kaptunk.

- Szerintem folytassuk oda fenn. – suttogta nehogy a szülei véletlenül meghalljanak minket és meglássanak, hogy holt részegek vagyunk.

Válasz helyett újra megcsókoltam és úgy vágtunk neki az útnak, hogy közben szét sem váltunk. Mint két idióta úgy botorkáltunk közben pedig minden tárgynak neki mentünk. Mikor pedig végre a szobájába értünk gyengéden dobott le az ágyára majd fölém terpeszkedett majd az alsó ajkamba harapott. Kicsit sem érdekelt a fájdalom mivel minél jobban akartam Őt.

Akartam, hogy együtt legyünk viszont lassítani is, hogy minél jobban élvezhessem. Kiélveztem a helyzetet és teste minden centiméterén végig simítottam majd elidőztem izmos hasán. Végül szenvedélyesen túrtam bele a hajába és tarkójánál fogva újra visszahúztam egy forró csókra.

Egyesével szabadultunk meg a ruháinktól. Majd amikor ránéztem Liamre aki csak alsónadrágban volt, közben pedig a nyakamat borította be csókokkal azt sem tudtam, hogy fiú-e vagy lány vagyok.

Semmit nem tudtam csak azt, hogy akarom Őt. A teste minden porcikáját, érezni akarom a csókjait, érezni akarom Őt.

- Ma éjjel az enyém vagy. – suttogta két csók között.

És nem is hazudtolta meg önmagát. Élvezetessé tette az egész éjszakát…

21

Hello. Remélem a Louis fanoknak tegnap tetszett a rész :D arra jöttem rá, hogy nagyon szeretem húzni az agyatokat xD na vajon ki lesz a befutó Liam vagy Louis? :P haháá én már tudom :P:P komikaat

- Összejöttetek? – kerekedett el Liam szeme mikor iskolába menet újságoltam neki azt, hogy Louis szerelmet vallott.

Azóta szinte állandóan vigyorgok mint egy nem normális és nagyon jó kedvem van. Hisz egy álmom vált valóra ezzel az egésszel. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jó szerelmesnek lenni. Boldog voltam, de most tényleg úgy igazából. Minden nap találkoztunk és csak kettesben voltunk. Nem kellett egyikünknek sem megjátszania magát csak magunkat adtuk.

- Igen. – bólogattam vigyorogva és boldogan a kezébe karoltam, de Ő elhúzódott tőlem és maga elé bámulva szótlanul lépkedett tovább. – Hát nem csodás? Teljesült az álmom.

- Öhm…de az…csodás. – mondta halkan közben pedig lesütötte a szemét és zsebre tette a kezét.

Nagyon furcsán viselkedett amióta megmondtam neki, hogy Louissal járok. Komor lett és alig lehetett hallani a hangját pedig ilyenkor már rég tele zúgta a fejem, hogy milyen volt a nagyszüleinél. Most meg semmi. Csak megy mellettem szótlanul, kerüli a nézésem és még el is húzódik tőlem.

- Minden rendben? – kérdeztem meg óvatosan. Ha szomorúnak látom akkor én sem lehetek vidám hisz a barátom és Ő is mindig segíteni szokott amikor valami bajom volt. Úgy látszik most neki van rám szüksége és én segíteni is fogok neki ha tudok.

- Persze. – mondta egyhangúan, de nem nézett rám.

- Nekem nem úgy tűnik. – vágtam vissza és elkaptam a karját, hogy álljon meg majd felém fordítottam. De Ő egy erős mozdulattal kitépte karját a fogásomból és dühösen rám

nézett.

- Mit nem lehet megérteni azon, hogy nincs semmi bajom? – förmedt rám majd tovább folytatta. – Mintha annyira érdekelne, hogy mi van velem. Keresd meg Tomlinsont és nyomjátok le a nyelveiteket egymás szájában…

Meghökkenve hallgattam amiket mond. Ez a stílus nem vall rá. – Liam…én

- Ez volt az álmod nem? Hát akkor tessék megkaptad. – vágta a fejemhez majd rám sem nézett úgy ment el és magamra hagyott az udvaron.

Eddig még soha nem veszekedtünk. Ráadásul most még azt sem tudom, hogy min kaptunk össze. Hisz  semmi baja nem volt egészen addig még képbe nem jött Louis. Komolyan mondom nem értem. Fölöslegesen mondja azt, hogy semmi baja mivel tudom, hogy van. Már csak azt kéne kitalálnom, hogy mi. Vagyis nem jó a sorrend, először ki kell vele békülnöm mivel ez így nagyon nem frankó.

Lehet boldog vagyok Louissal, de nekem Liamre is szükségem van mint legjobb barátra. Nélküle nem ugyan az. Ő is az életem része még ha most totál ki is fordult önmagából. Amire ezek szerint magamnak kell rájönnöm, hogy mi okozta.

- Szia Ly. – ölelt meg hátulról valaki én pedig rögtön elfelejtettem Liamet. Mosolyogva fordultam Louis felé majd egy lágy csókot nyomta az arcára.

Első sulis nap amikor hivatalosan is együtt vagyunk. Igazat megvallva már fel vagyok készülve a legrosszabbra. A diákok tuti befognak szólogatni és megint hallgathatom a megalázó dumájukat. De nem érdekel mivel senki nem állhat közénk. – Hiányoztál. – suttogta miközben a vállamba fúrta a fejét.

- Hisz tegnap láttál utoljára. – kuncogtam.

- Az rengeteg idő. – mondta méltatlankodva majd elhúzódott tőlem és megfogta a kezem majd úgy indultunk el az ajtó felé.

- Első olyan nap amikor együtt vagyunk. – lassítottam le közben pedig próbáltam nem figyelembe venni ahogy a diákok visszanéznek majd összesúgnak a hátunk mögött.

- Hé nyugi van. Úgysem mernek beléd kötni mivel tőlem félnek. – nyugtatott meg és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Remélem igazad lesz. – sóhajtottam fel majd megálltunk Louis szekrénye előtt és sajnálkozva rám nézett.

- Szeretlek. – suttogta majd puszit nyomott a számra amitől én szokás szerint elpirultam. Ráadásul most még néztek is. – Majd ebédszünetben találkozunk.

- Oké. – bólintottam egy aprót majd szomorkásan elindultam az én szekrényem felé.

•••

Első óra az osztályfőnökünkkel volt ami egyben biológiai is volt. Ezzel a tantárggyal nem nagyon volt bajom mivel imádtam az állatokat.

Viszont az osztályfőnököt nem nagyon csíptem. Őszintén szólva Ő utálta a gyerekeket ráadásul már a hatvanas év felett járt. Csak az miatt nem ment el nyugdíjba mert akkor a halálba unná magát. Egy vén banya volt akinek soha nem volt férje, viszont macskája annál több akiket mindennél jobban imádott. Tavaly az egész osztálynak végig kellett néznie ahogy Kormi szül majd le kell írnunk a szülés pontos folyamatát.

Elsőben pedig vigyáznunk kellett a macskáira amíg Ő korházban volt és kivették az egyik manduláját. Valami oknál fogva pont én kaptam a legagresszívabb macskát. Fekete volt a bundája, de a szeme körül fehér volt. Még a nevétől is libabőrös lettem, ugyanis Herculest nem lehetett megfogni. Akár hányszor hozzá akartam érni a kis mocsok nekem támadott és agyon karmolászott. Azóta is magamon viselem a nyomait. Bezzeg a többiek imádták ezt a feladatot, sőt megkérték Miss. Watsont, hogy többször is legyen ilyen feladat. Ha lesz én komolyan mondom egy hónapra kiíratom magam vagy eltöröm a kezem, csak ne kelljen a macskáira vigyáznom.

- Osztály nagy bejelentésem van számotokra. – kezdte el mondani majd felállt a székéből, hogy mindenki jól lássa mivel annyira kicsi volt. – A 11. évfolyamban kötelező részt vennetek egy két hetes biológiai tanulmányi kiránduláson. Ilyenkor a végzős évfolyammal együtt és a biológiai tanárokkal Walesbe megyünk egy csöndes, nyugodt erdőbe ahol kutatásokat fogunk végezni két teljes hétig. Ez alatt az idő alatt a technika közelébe sem  megyünk, csak a természet és mi. – fejezte be majd boldogan összecsapta a tenyerét. Nem hangzik rosszul.

- De miért jönnek a végzősök is? – rakta fel a kezét Tiffany érdeklődve. Még jobb ha a végzősök is jönnek mivel akkor Louissal lehetek két teljes hétig.

- Mivel tavaly a fél osztály akkor bárányhimlős volt ezért nem mentek. – mondta Miss. Watson.

- Muszáj mindenkinek mennie? – tette fel a kezét a mellettem ülő Olivia. Tudni kell róla, hogy Ő irtózik a természettől. Szóval neki ez a két hét szenvedés lesz ó, bogarakkal.

- Igen Miss.Phelps muszáj. És nem fogadok el kifogásokat. – zárta le a témát majd rögtön lapozgatni kezdte a könyvét. – Óh egyébként Márciusban lesz. – jutott az eszébe majd elkezdte az órát megtartani.

- Tiszta hülyeség ez az egész kirándulósdi. – fakadt ki Liv az ebédnél és dühösen vágta le maga elé a tálcáját. – Nem akarok én biológus lenni . –mondta majd eltolta maga elől az ételt, de hirtelen megakadt a szeme mikor leült mellém Louis és Ő mellé pedig Zayn. Harry és Liam jellegzetesen össze néztek majd tovább folytatták az evést. Ezt azonban én sem tudtam szó nélkül hagyni.

- Mond csak Lou Ti eltévedtetek?- kérdeztem meg óvatosan közben pedig furán rá néztem. – Tudod ez itt nem a menők asztala. – tettem még hozzá, de Ő válasz helyett egy puszit nyomott az arcomra. A velem szembe ülő Liam úgy csinált mintha bele hányt volna a poharába.

- Tudjuk, de a barátnőm itt van. – vont vállat egyszerűen. – Szóval itt a helyem. – küldött felém egy bájos mosolyt én pedig már az olvadás szélén álltam.

- Hallom Ti is jöttök velünk Walesbe. – terelte el a témát Zayn.

- Sajnos. – mondta bunkón Liam közben pedig fel sem nézett a tányérjából. Úgy látom ma valakinek nagyon veszekedhetnékje van.

- Jó buli lesz. – Harry figyelembe sem vette haverja beszólását mivel látszott rajta, hogy Ő már most be van sózva.

- Átjössz ma? – suttogta a fülembe Louis én pedig boldogan bólintottam egyet.

Így aztán amikor délután megtanultam rögtön Louisék házát vettem célba. Szerencsémre apa volt olyan kedves és elvitt autóval mivel Ők a város másik felében laktak. Eddig még soha nem jártam náluk. Meg is lepődtem mikor megláttam a hatalmas házat. Hát igen aki megteheti.

- Szia. – nyomott egy gyors csókot a számra mikor kinyitottam majd elkezdett befele húzni. Ám mikor elértük volna a lépcsőket az anyukája jelent meg a konyhaajtóban. Most már értem, hogy kitől örökölte kék szemeit.

- Jó napot én Beverly Martinez vagyok. – mutatkoztam be illedelmesen. Jó ha már az elején kedves vagyok vele nem igaz.

- A fiam már rengeteget beszélt rólad. – válaszolta mosolyogva az asszony amitől én kissé elpirultam. Louis beszélt rólam a szüleinek, hát nem édes?

- Oh tényleg? – kérdeztem zavartan és rápillantottam a mellettem álló srácra aki a lábát vizsgálta. A szülők néha kínos pillanatokba tudnak hozni. Pedig szerintem ez nem volt az.

- Bizony ám. – jelent meg az anyja mellett az apukája is aki rettentő magas volt. – Örülök, hogy megismerhetlek. – mondta barátságosan.

- Én is. – bólogattam.

- És mond csak Beverly Te mit sportolsz. – szögezte nekem ezt a furcsa kérdést amit hirtelen nem tudtam hova rakni. Mégis milyen kérdés már ez? Még, hogy mit sportolok? Könnyű válasz mivel semmit.

- Hát…nos tudja én szörnyen bé…- kezdtem el mondani, hogy milyen kétbalkezes vagyok minden sportban amikor Louis belém fojtotta a szót.

- Ő a pompon csapat kapitánya. – mondta én pedig nagy szemekkel néztem rá Ő pedig küldött felém olyan ’majdmegmagyarázom’ nézést.

- Az nem semmi. – bólogatott az asszony elismerőn. – Fiatal koromban én is csináltam. – emlékezett vissza, de több mindent nem tudott mondani mert Louis megfogta a kezem.

- Bocsi, de kettesben akarok lenni vele. – mondta majd felhúzott a szobája és becsukta utánunk az ajtót majd hatalmasat sóhajtott.

Kérdően néztem rá. Sőt inkább követelően. Mégis miért hazudott a szüleinek rólam?

- Miért mondtad azt, hogy pompon lány vagyok amikor tudod jól, hogy én szörnyen béna vagyok minden sportban. – mondtam méltatlankodva majd össze kulcsoltam a kezem a mellem alatt és úgy néztem barátomra.

- Te ezt nem értheted. – csóválta meg a fejét. – A szüleim sportolók csak olyan embereket fogadnak el akik szintén sportolnak. Nem akartam azt, hogy lenézően viselkedjenek veled vagy esetleg megbántsanak. – ismerte be majd szomorúan lehajtotta a fejét. Az izmaim megenyhültek majd felé sétáltam és két kezem közé fogtam a fejét.

- Legközelebb szólj előbb ha ilyen lesz. – mondtam kedvesem. – Mivel utálom a pompon lányokat. Inkább bokszoló szeretnék lenni . –tettem hozzá vigyorogva mire neki sokkal jobb színe lett és már meg is csókolt…

20

Sziiiasztook! Úgy látom már mindenkinek megvan a kedvence TeamLouis vagy TeamLiam :D jót mosolyogtam a tegnapi komikon ahogy szurkoltok a srácoknak :) A mai rész szerintem a TeamLouisosonka fog tetszeni ugyanis tegnap sokan panaszkodtak, hogy kevés volt Louis szereplése :P Komikkat

A napok rohamosan teltek majd jött a Szilveszter amit eddig úgy néz ki otthon fogom tölteni. Liam elutazott a családjával a nagyszüleivel és csak suli kezdés előtt jönnek haza. Harry és Niall pedig abba a buliba mennek amint a kosarasok szerveztek. Pár napja maga Zayn hívta meg őket amitől totál sokkos állapotba kerültek. Nem csoda mivel mind kettőjüknek ez most egy hihetetlen dolog. Tele lesz a suli menő tagjaival.

Én is mehettem volna, de rögtön nemet mondtam mivel nincs kedvem egész nap azt bámulni ahogy Louis lenyomja a nyelvét Alexis torkában.

Apropó Louis. Szinte mindennapos vendég lett nálunk. Észre vettem , hogy sokkal kedvesebb velem mint annak előtt volt. Nem veszekszik és ha valamit mondok állandóan mosolyog. Sokszor hoz zavarba a semmi végett. Haragudnom kéne rá, de nem megy. Szinte már hiányozna ha valamelyik nap nem jönne.

Anyáék pedig boldogok mivel hirtelen ennyi barátom lett akik még jó fejek is. Pedig én még azt hittem, hogy félre fogják érteni a dolgokat.

Szilveszter napján aztán egész nap azt néztem ahogy Zayn készülődik. Esküszöm sokkal rosszabb mint egy modell. Képes órák hosszat a tükör előtt állni és a haját igazgatni mivel annak tökéletesen kell állnia. Tele rakta zselével majd összekócolta, de hogy minek ne kérdezzétek. Majd jött a ruha. Ekkor gondolkoztam el azon, hogy nincsenek-e véletlenül ferde hajlamai mivel a tükör előtt állt és maga elé tartott a nadrágját vagy az ingjét közben pedig magához beszélt.

- Mond csak Zayn, minden rendben van veled? – kérdeztem aggódva miközben azt néztem ahogy egy fehér pólót maga elé tartsa. A szobámban voltunk mivel ott volt a házban a legnagyobb tükör. Míg Ő az előtt állt addig én az ágyamról figyeltem.

- Mire célzol? – kérdezte de szemét nem vette le a tükörről hanem helyette elvett egy másik inget. – Szerintem egy ingen nem való ilyen buliba. – dobta rám a ruháját én pedig dühösen szedtem le magamról. – Szerinted?

- Szerintem neked nincs rendben valami ott bent. – azzal a fejére böktem majd mellé álltam. – Hahó Te pasi vagy nem valami primadonna aki egész nap szépíti magát. – emlékeztettem Ő pedig csak felkuncogott.

- Kösz ezt az értékes információt. De képzeld el tudok róla, hogy pasi vagyok . – gúnyolódott majd újból megigazított a haját.

- Tuti? – húztam fel a szemöldökömet kérdően Ő pedig olyan furán rám nézett. – Véletlenül nem vagy te… öhm hogy is mondja…meleg? – kérdeztem meg végül Ő belőle pedig egyszerre tört fel a röhögés amit nem értettem. Mi olyan vicces ezen? Szerintem ez egy komoly téma. – Most meg mi van?

- Én buzi?- mutatott önmagára majd a hasát fogta a nevetéstől. – Ezt meg honnan veszed?

- Ennyit nem szoknak a fiúk készülődni egy egyszerű buliba. – magyaráztam, Zayn pedig végre abba hagyta a nevetést és két kezét a vállamra tette majd próbált komoly lenni.

- Tudtommal nem vagyok meleg. – miközben mondta felfelé görbült a szája és alig tudta vissza tartani a nevetést. – Ha az lennék szerintem észre vettem volna? Meg amúgy is alig pár hete arról beszélgettünk, hogy kivel keféltem már. – emlékeztette. És tényleg ennyire hülye csak én lehetek. Hisz még dicsekedett is vele, hogy szinte már az egész suli megvolt neki.

- Jé tényleg. – csaptam magam homlokon. – Bocsi csak hirtelen…

- Nyugi sokan gondolák már rólam mivel mindig tökéletesen nézek ki. – mondta nagymenősen amire muszáj volt felnevetnem.

- Egyébként fogadj el tőlem egy tanácsot. Kezdj el rágózni mivel eléggé cigi szagú a leheleted. – tanácsoltam Ő pedig direkt rám lehet én pedig befogott orral elfutottam előle. Egyébként anyáéknak még nem szúrt szemet, hogy cigizik mivel mindig akkor gyújt rá amikor elmennek valahova Louissal.

•••

Olyan este nyolc óra felé Zayn elköszönt és csak annyit mondott, hogy majd jön. Én jó szórakozást kívántam neki majd levágódtam a TV elé és elkezdtem az nézni. Rettentő unalmas és álmosító volt. Szerencsémre azonban Mica nem engedett unatkozni ugyani állandóan bőgött. Anya már nem tudta, hogy mit csináljon vele ezért úgy döntött, hogy elviszi sétálni amihez apa és Sam is csatlakozott. Engemet is hívtak, de semmi kedvem nem volt a szüleimmel lógni mikor a velem egyidős tinik buliznak valahol.

És már megint ki miatt szívok? Hát persze, hogy Alexis Johnos miatt. Remélem megkefélteti magát Louissal, hogy legyen miről hencegnie mikor vissza megyünk a suliba.

Mérgesen fújtam ki a levegőt amikor meghallottam, hogy kopogtatnak az ajtón. Sóhajtva álltam fel kényelmes helyzetemből közben pedig jól elszidtam aki megzavart. Azzal a tudattal nyitottam ajtót, hogy majd jól elküldöm a sunyiba.

Villogó tekintettel nyitottam ki az ajtót, de mikor megpillantottam ott Louist rögtön eltűnt a rosszkedvem. Kezei a zsebében voltak arca pedig teljesen ki volt pirulva a hidegtől.

- Szia. – köszönt mosolyogva én pedig azon gondolkoztam, hogy vajon mit keres itt amikor neki már azon a bulin kéne lennie Alexissal.

- Ha Zaynt keresed már egy órája elment. – világosítottam fel. Mivel azt gondoltam, hogy barátjához jött.

- Én történetesen hozzád jöttem. – vallotta be és még mindig mosolygott. Először azt hittem, hogy csak félre hallottam. Miért jött volna már hozzám. Hisz tudtommal nem voltunk megbeszélve sőt. Viszont boldogsággal töltött el mivel tényleg komolyan gondolta amit mondott.

- Hozzám? – kérdeztem félősen. – Mégis miért? Neked most nem Alexissel meg a többi menővel kellene buliznod? – fájt kimondanom ezeket a dolgokat, de nem akarok egy újabb veszekedést kezdeményezni.

A vágyam teljesült volna, ha maradt volna de nem lehetek önző. Neki barátnője van akit szeret és ez fordítva is érvényes. Normális ember nem akarna a Szilveszterét egy olyan lánnyal tölteni akivel állandóan veszekedett. Nem akarom magam ellen fordítani még jobban a Tripla A-s csajokat. Így is ott tesznek keresztbe ahol tudnak. Akkor mi lenne ha megtudnák, hogy Louissal töltöttem egy estét.

- Szakítottam Alexissal. – szólalt meg csendesen majd az égnek emelte a fejét, de arcán nem véltem felfedezni szomorúságot inkább megkönnyebbülést.

- Tessék? – kerekedett el a szemem és ebben a pillanatban madarat lehetett volna velem fogatni. Mióta vártam már ezt a pillanatot? Talán azóta amióta megtudtam, hogy össze jöttek. És most mégis el akarok küldeni vissza hozzá. Csak azért mert félek. – De hát mégis mi történt?

- Megmondtam neki az igazat, hogy soha nem szerettem és, hogy elegem van belőle, hogy kényszerrel kell vele járnom . – vont vállat egyszerűen én pedig csak nagyot néztem.

- Nem mondom van bátorságod. – bólogattam vigyorogva és elismerően ránéztem. Azért megnéztem volna Alexis arcát mikor Őt dobják én nem fordítva.

- Tőlem azt csinálhat amit akar csak engem hagyjon békén. – válaszolta majd néhány másodperce elhallgatott és kedvesen rám nézett. – Ly nincs kedved eljönni velem sétálni? – kérdezte én pedig azt hittem elájulok. Louis Tomlinson randire hív engem. Engem aki már három éve teljesen megbolondulok érte.

- Neked nem a buliban a helyed? – szögeztem neki a kérdést.

- Semmi kedvem az unokatesómmal együtt bulizni aztán a szüleim sápítozását hallgatni amiért engedtem, hogy Logan holt részegre igya magát. – mondta amit én teljesen megértettem. – Szóval akkor eljössz? – kérdezte meg újból.

- Persze. – vágtam rá gondolkodás nélkül és már húztam is a csizmám. Nem érdekelt, hogy mackó nadrágban vagyok és, hogy a hajam kócos. Amilyen gyorsan csak tudtam már vettem is a kabátom és kesztyűm mivel rettentő hideg volt.

Aztán egymás mellett elindultunk a kivilágított utcákon. A hó ropogott a lábunk alatt és azt vettem észre, hogy Louis minél közelebb van hozzám. De nem ijedtem meg inkább csak magamban mosolyogtam.

Csak lassan sétáltunk közben pedig az életünkről meséltünk vicces sztorikat. Minden pillanatot kiélveztem és csak a jelennek éltem. Hisz ma este teljesült minden vágyam. Randizhatok Louissal és még élvezem is.

Mikor a Temze partjához értünk megálltunk és a korlátnak dőltünk közben pedig a kivilágított London Eye-t néztük ami ünnepi színekben pompázott.

- Ennél szebb estét el sem tudtam volna képzelni. – szólaltam meg dideregve amit Louis is észre vett és hirtelen megsimította az arcom amitől én libabőrös lettem.

- Te jég hideg vagy. – nézett rám aggódva. Hát nem a legjobb döntés volt sapka nélkül elindulni. – Jesszus nehogy megfagyj itt nekem. – mondta mire én csak mosolyogtam.

- Nem fogok. – nyugtattam meg közben pedig az egyik lábamról a másikra álltam, hogy mozogja egy kicsit.

- Persze, hogy nem fogsz mert én segítek. – vigyorgott majd gyorsan lehúzta a fejéről a sapkáját és az enyémre húzta azt. Csodálkozva kaptam a fejemhez közben pedig hagytam, hogy Ő igazítsa meg azt. Vészesen közel került az arcomhoz amitől jelen esetben nem húzódtam el.

- És végre megértem a napot, hogy sapka nélkül lássalak. – kuncogtam fel miközben kócos szöszke haját néztem ami össze-vissza pihent a fején.

- Hé ne mond le mivel nem számítottam ma rá, hogy le kell vennem a sapkám. – méltatlankodott majd kezeivel próbálta helyre hozni a haját nem sok sikerrel.

- Szerintem nincs semmi baj a hajaddal. – szólaltam meg csendesen. – Sokkal jobban nézel ki így mint sapkával. – tettem még hozzá és még a hideg miatt is éreztem, hogy teljesen elpirultam. – Egyébként most már nyugodtan vissza veheted mert megmelegedtem. – válaszoltam és le akartam venni a fejemről, de ő megállította a levegőben a kezem.

- Ne az most már a tiéd. – mondta én pedig csodálkozva ránéztem.

- Hülyeségeket beszélsz. A tied nem az enyém. – ellenkeztem.

- De neked sokkal jobban áll. – vette el a szívdöglesztő mosolyát mire én hálásan vissza mosolyogtam rá.  Megkaptam Louis egyik sapkáját és még azt is mondta, hogy illik. Tuti, hogy csak álmodok.

Ő kivette a kezem közül a sapkát és újra a fejemre húzta, és az arcomba nézett. Majd jéghideg kezével kisimította az arcomból a kósza hajszálakat. Mikor hozzám ért bele remegtem az érintésébe, de a kezei még mindig az arcomon pihentek.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy szája közelít felém majd hirtelen az enyémre tapasztotta azt. Ugyan abban a pillanatban amikor éjfélt ütött az óra és mindenki az ÚjÉvet köszöntötte.

Kezeimet a nyaka köré fontam Ő pedig a sajátját a derekamra csúsztatta. Az egyik lábamat boldogan emeltem fel és alig akartam elhinni ezt az egészet.

- Szeretlek Ly. – húzódott el egy kicsit tőlem, de még mindig éreztem a leheletét. – Csakis Te miattad szakítottam Alexissal mivel beléd estem.

- Csss. – pisszegtem le majd vigyorogva újra megcsókoltam majd egy hússzú csókcsata után elhúzódtam. – Tudod hány éve vártam már erre, hogy kinyögd végre? Én is szeretlek Te hülye. – mondtam Ő pedig ismét magához húzott egy szenvedélyes csókra amit szívesen viszonoztam…